Útinapló

1. nap (2024.05.14.): Nagy izgalommal indultunk Sükösdről az Erdélyi körútra, Baján és Nagybaracskán csatlakoztak hozzánk a többiek és kezdetét vette a közös utazás. Déva váránál megálltunk, és megnéztük a vár csodálatos sziluettjeit. Utunkat folytatva Vajdahunyad következett, a vár Hunyadi fészke elvarázsolt bennünket. A Gyulafehérvári székesegyházban illetődötten álltunk a magyar nemzet történelmi óriásai előtt. Nemzeti színű szalagot helyeztünk el Hunyadi János, Bethlen Gábor, Bocskai István nyughelyei előtt. Segesvár felé vettük az utunkat, ahol megnéztük a szász város történelmi belvárosát és híres várát. Ezután Gyergyóújfaluban foglaltuk el a szállásainkat.  

2. nap (2024.05.15.): A bőséges reggeli elfogyasztása után, úti-csomagokkal ellátva, elindultunk Parajdra autóbusszal. A Parajdi sóbánya mintaboltjában örömünkre vásároltunk a különböző termékekből. Korond felé folytattuk utunkat, ahol megcsodáltuk a világhírű fazekas remekeket, és Józsa László fazekasmester tartott nekünk kézműves foglalkozást. Ezután ellátogattunk Fábián Zoltán taplászműhelyébe, ahol megismerkedhettünk a taplászgombák csodálatos világával. A foglalkozások után megkóstoltuk Bálint Attila kézműves sajtjait. Végigsétáltunk Korond főutcáján, ahol mindenki kedvére gyönyörködhetett a világhírű termékekben. Korond felejthetetlen programja volt még Pál Zoltán előadása a székelykapukról. Utunkat folytatva, Farkaslakán megálltunk és nemzeti színű szalagot helyeztünk el a Trianon Emlékműnél és Tamási Áron sírjánál. A farkaslaki katolikus templomban áhítat keretében mondtuk el imáinkat. Ezután Szejkefürdőn megtekintettük az Erdélyi mini parkot, ahol a Kárpát-medence híres várai és történelmi épületeinek makettjei láthatóak. Ezután nemzeti színű szalagot helyeztünk el Orbán Balázs síremlékénél, és sétálgattunk a gyönyörű székelykapuk között. Majd Székelyudvarhelyre mentünk, ahol megnéztük a történelmi belváros nevezetességeit, és a történelmi emlékparkban nemzeti színű szalagot helyeztünk el Rákóczi Ferenc szobránál. Zetelakán meglátogattuk Szegedi Ágnest, aki zöldségek, erdei és vadon termő gyümölcsök feldolgozásával foglalkozik. Megkóstoltuk a termékeit, amiből vásárolni is tudtunk. Utána hazamentünk a szállásunkra, Gyergyóújfaluba, ahol elfogyasztottuk az ízletes, bőséges vacsoránkat.

3. nap (2024.05.16.): A reggeli készülődés, finom reggeli után, felvettük a túrázó ruhánkat és Simon László túravezetővel felmásztunk a Súgó-barlanghoz, megcsodáltuk a gyönyörű természeti képződményeket. A fárasztó túra után buszra ültünk és a Békás-szoros felé vettük az utunkat. Hosszasan túráztunk, függőhídon is másztunk, és törpének éreztük magunkat a sziklafalak mellett. Buszra ülve elgurultunk a Gyilkos-tóhoz, egy jó előadást hallgattunk a tó kialakulásáról és szomorúan vettük tudomásul, hogy 150 év múlva el fog tűnni a tó, mert évente 5 centit emelkedik a tófenék. Gyergyóújfalu plébánosa tartott nekünk szentmisét, mielőtt a szálláson elfogyasztottuk a bőséges, finom vacsorát.

4. nap (2024.05.17.): Reggel ellátogattunk Gyergyóújfaluban a Elekes Vencel Általános Iskolába. Kedves fogadtatásban részesültünk, igazgató úr és a helyettes asszony megmutatta az iskolát, és mi a küldöttségünkben utazó zenészek tamburamuzsikájukkal ajándékozták meg a házigazdákat és az ottani gyerekeket. Az ismerkedés és vendéglátás után az erdélyi iskola és a mi küldöttségünk futball csapata kispályás labdarúgó meccset játszottak egymással az összetartozás jegyében. Ezután elmentünk Csicsajba, ahol Erdély legnagyobb medvepopulációja él. Gyergyóújfalu polgármestere, Egyed József –aki egyben a vadász is-, volt a túravezetőnk. Felsétáltunk a vadászházhoz, ahol meleg teával, és helyben sütött kürtöskaláccsal vártak bennünket. Polgármester úr előadása után megmásztuk a csicsai kilátót. Lábunk előtt hevert a gyergyói medence. Gyönyörű volt. A kirándulás után fáradtan tértünk a szállásunkra.

5. nap (2024.05.18.): Zarándoklatunk legfontosabb állomása a Csíksomlyói Búcsún való részvétel volt. Magyarok Nagyasszonya, iskolánk névadója zászlaja alatt sétáltunk a kegytemplomhoz, s onnan a jelenlévőkkel sétáltunk a nyeregbe. A szemerkélő eső miatt nem a rövidebb úton, a Salvator-kápolna felé mentünk, hanem az enyhébb lejtésű, hosszabb úton. A többezer ember türelmesen, lökdösődés és hangos szó nélkül sétált. A nyeregben elfoglaltuk helyünket, kényelmesen, szellősen úgy, hogy jól láttuk a kialakított oltárt. A nyeregben elvégzett szentmise, a többezer ember jelenléte, s a többezer szájából egyszerre elhangzott énekek mindenkire nagy hatással voltak (legnagyobb megdöbbenésemre senkit se kellett fegyelmezni). Nagyon szép, szívhez szóló prédikáció volt, amit a gyerekek tátott szájjal hallgattak. Megtapasztaltuk azt a könyvekben olvasható valamit, amikor megérezzük az anyagi világ felett lévő szellemi erőknek a jelenlétét. Hamvas Bélát idézve: "Amikor az életből csatornák nyílnak a létezésbe". A szentmise után még mindenki egy fél órát ottmaradt a helyén. Utána ahogy jöttünk, nyugodtan, fegyelmezetten, türelmesen mindenki ment a saját útjára.

6. nap (2024.05.19.): Az utolsó napon, elbúcsúzva a szállásadóinktól, megtekintettük a méltán híres Tordai sóbányát. Kolozsváron megtekintettük Mátyás szobrát és szülőházát. Királyhágón megálltunk egy rövid pihenőre, Nagyszalontán megnéztük a Csonka-tornyot, majd hazaérkeztünk épségben.